Amikor ráébredsz

Újhold éjszakáján InuYasha és Kagome kettesben voltak. InuYasha hátradobta fekete haját és Kagomét bámulta. Semmi pénzért le nem vette volna szemeit a lány gyönyörű arcáról. Amikor Kagome észrevette, hogy a fiú, aki még fél nappal ezelőtt féldémon volt, Őt figyeli nem mutatott érzelmeket, csak nézett egyenesen, bele a sötétségbe.

  Egyszer csak InuYasha furcsa zajra lett figyelmes.

- Kagome! Bújj el! Szellemek.

- Ok! De ne csinálj semmi butaságot!

- Majd Igyekszem!- Ezzel InuYasha gyors futásba eredt, és már el is tűnt a fák mögött.

  Kagome nagyon aggódott. InuYasha már legalább egy fél órája eltűnt." Az is lehet hogy veszélybe került, és megsebesült." A lány remélte hogy Inuyashának nem esett bántódása, de mivel az aggodalom gyötörte nem várhatott tovább. Elindult.

  Eközben InuYasha félholtan feküdt egy mező kellős közepén, nem messze Kagométól. A lány már igyekezett, a tüdejének annyi volt és legszívesebben azt várta volna, hogy ez csak egy álom legyen, és hogy nemsokára felébred, de nem így történt. Kagome azt kívánta " Bár otthon lennék a jó meleg ágyamban! Nálunk ilyenkor már rég alszanak. És mi lehet Shotával? Na és a családom? Nem is értem minek jöttem én ide! Miért nem mentem inkább vissza!" Miközben halmozódtak benne a kérdések felfigyelt néhány vércseppre a földön, majd még több lett belőlük, és hamarosan követni kezdte őket. A vérfoltok egy piros ruhás alakhoz vezettek. "InuYasha az! Súlyosan megsérült! Miért pont most nincs nálam az elsősegély doboz?" Kagome leguggolt InuYasha mellé majd meg fogta a kezét és beszélni kezdett a sérült emberhez:

-Inuyasha4 InuYasha ébredj! Most nem halhatsz meg! Hallod?- Kagome sírva fakadt és InuYasha mellkasára borult. Könnyek csordultak végig az arcán, és folyton azt kérdezgette:

-Miért? Miért hagytalak elmenni? Miért nem vigyáztam rád jobban?- miközben a könnyek végigcsordultak Kagome arcán InuYasha mellkasára estek, és ettől a halott fiú egyszer csak ébredezni kezdett.

-Ka-Ka-Kagome!

-Inu-Yasha?

-Ne sírj! Itt vagyok! -Majd fájdalmasan felnyögött.

-Talpra tudsz állni?

-Talán. De kérlek, segíts! -Kagome természetesen megpróbálta felsegíteni az immár fészellem InuYashát, de nem merték megkockáztatni azt, hogy InuYasha belső sérüléseket is szenvedjen, így hát Kagome az ölébe fektette a fiút és levette róla a felsőjét, mert nagyon verejtékezett. Az elsősegély csomag nélkül is Kagome feltalálta magát és InuYasha felsőjét kötszerként használta a fiú mellkasán. InuYasha nem tudott aludni, de Kagome egy altatódalt dúdolt, amitől a félig szellem azonnal álomba merült.

  Hamarosan megérkezett Sango és Miroku, nem beszélve Shippouról és Kiraráról. Mivel Sango ismerte a középkori gyógynövényeket, elment, hogy beszerezzen néhányat, és mikor visszaérkezett, főzött néhány főzetet, amit Inuyashának meg kellett innia. Kagome szorgalmas ápolónőként segített neki minden áldott nap, mígnem egyszer, amikor már csak Ők voltak ébren beszélgettek egy nagyon fontos témáról:

-Kagome! Ha én egészen szellemmé változnék. Úgy értem te beleegyeznél?

-Sajnos ebbe nekem nincs beleszólásom!

-De van! Mint a négy lélek szent ékkövének őrzőjeként te mit mondanál?

Kagome nem szólt egy szót nem csak megcsókolta InuYasha ajkát.

-Akkor. Te ennek tutira nem örülnél.

-Én úgy szeretlek, ahogy vagy. Ha szellemmé alakulsz, akkor már nem érzem a belőled áradó viszonzást, és ez fáj.

Kagome többet nem szólt, hanem szép lassan elaludtak, és reggelre egymás karjaiban ébredtek.